Közösségépítők
Mióta működik és milyen céllal alakult az Al-dunai településen a művelődési egyesület?
A hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület 1961-ben alakult, a pancsovai Keresztyén Ifjúsági Egyesülettől külön vált, és 1969-ig Ady Endre néven önállóan működött. A jelenlegi székház nagyterme 1969-ben épült fel, és ebben az évben itt szervezték meg a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek I. Szemléjét. Bori Imre vajdasági akadémikus ajánlatára az egyesület felvette neves székely írónk, Tamási Áron nevét, mivel itt bukovinai székelyek élnek. A Vajdaságban a hertelendyfalvi az egyetlen egyesület, amelyik Tamási Áron nevét viseli.
Az egyesület keretén belül milyen csoportokban és kiknek a vezetésével folynak a tevékenységek?
Elsősorban a népművészeti csoportot említem, mivel korban ők a legidősebbek és a legaktívabbak. Jelenleg Varga Erzsébet a vezetőjük. A 15-20 fős csoport hetente szerdánként tartja az összejöveteleket, az egyesület minden fontosabb rendezvényén jelen vannak, segítik az egyesület munkáját.
A vegyes népdalkör vezetője Kemény József, aki citerás is egyben. A kórus al-dunai székely népdalokat ad elő, és rendszeresen jelen van az egyesület rendezvényein, a vajdasági és külföldi fesztiválokon.
A gyermek tánccsoport rendszeresen működik két korcsoportban. Az idősebbek most már beleolvadnak a felnőtt hagyományőrző csoportba. A gyerekekkel és fiatalokkal Nemcsek Klaudia, Lőcsei Márta és Nagy Mónika foglalkozik. Munkájukba besegít Kis Krisztina is. A csoportok az eddig összeállított táncokat gyakorolják. A gyerekekkel a táncon felül anyanyelvápolást is folytatunk, mivel többségük nem jár magyar nyelvű oktatásra. A felnőtt tánccsoport alkalmanként találkozik, a már betanult helyi, hagyományos táncokat és a régi szokások feldolgozott változatát viszi színre. Legutóbbi fellépésük novemberben Budapesten a Polgárok Házában volt.
Az egyesületben több mint 4000 kötettel rendelkező könyvtár működik. A kötetek között nagyon sok olyan új könyv van, melyet 2015-ben a magyar házelnök, Kövér László jóvoltából kapott az egyesület. Sokan, akik felénk megfordulnak, könyvet ajándékoznak, valamint családi könyvtárakból is sok kötet kerül a könyvtárunkba.
Fáradságot nem kímélve Lőcsei Ilona munkájával hozzájárul a Kárpát-medence déli szórvány magyar közösségei identitástudatának, nyelvi és kulturális értékeinek megőrzéséhez. A hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület többrétű művelődési tevékenységének a megszervezése, a működtetéssel járó adminisztrációs munka elvégzése Ilonára hárul. Mióta végzed ezt a tevékenységet és hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a családi, mindennapi élettel?
A kilencvenes évek elején az egyesület pénztárosa betegség miatt lemondott, én léptem a helyébe, és néhány évig elláttam ezt a feladatot. Borsos Tamás nyugalmazott zenetanár vezetett be a titkári teendőkbe, tőle vettem át. Szerencsének is mondhatom, hogy az elemi iskolában osztályfőnököm volt, emberként szerettem, tiszteltem és nagyon sok dologra megtanított. A pontosság volt a fő erénye, tőle tanultam meg, hogy időben elvégezzem a munkám. A számítógép használatával egyrészt könnyebb lett a titkári munka, másrészt sokoldalúbb, mert bővültek a kapcsolataink. Fő tevékenységeim a pályázatok megírása, a levelezés, a kapcsolattartás . Ezen kívül az egyesületben működő csoportok adminisztratív munkáját végzem. A család nagyon nagy támaszt nyújt, a hozzáállásuk, a megértésük nélkülözhetetlen. A munka nagy részét itthon végzem, a mindennapi teendők mellett legtöbbször este, éjszaka dolgozom.
A művelődési egyesület kibővített, napjainkban is működő épülete közösségi összefogással 1969-ben készült el, amely elsősorban kulturális rendezvényeknek ad helyet, de itt folynak az anyanyelvápolással kapcsolatos tevékenységek is. Milyen forrásból, hogyan biztosítjátok a működéshez szükséges anyagi feltételeket?
Húsz évvel ezelőtt még egyszerű volt, mert a nagyterem használatát sokan igényelték mulatságok, családi rendezvények szervezésére és ezen kívül a városi vezetőség havi rendszerességgel támogatott bennünket. Amióta ezek megszűntek, azóta pályázatok útján próbáljuk megszerezni a működéshez szükséges fedezetet. Pályázunk, kérünk és hogy mennyit kapunk, ezt csak akkor tudjuk meg, amikor a szerződést aláírjuk. Megtörténik, hogy a kapott összegből csupán félévi kiadást tudunk fedezni vagy kevesebbet. Az utóbbi években jelentős támogatást kaptunk magyarországi magánszemélyektől és intézményektől, nekik köszönhetően sikerül fenntartanunk az egyesületünket, mivel egyre kevesebben veszik ki a termet mulatságok szervezésére. Megváltoztak az igények, többnyire éttermekben szervezik az összejöveteleket. Régebb a kistermet nem adtuk ki bérbe, mert ott őrizzük az értékeinket - okleveleket, ajándéktárgyakat - de sajnos az utóbbi 3-4 évben kisebb (50 fős) csoportoknak azt is ki kell adnunk.
Hol vannak pályázati kiírások?
A pályázati kiírások városi és tartományi szinten vannak, de van köztársasági szinten is, ahol kevesebb eséllyel pályázunk, mert ott alapítványokat, nagyobb kulturális intézményeket részesítenek előnyben. Az utóbbinál eddig egyetlen egy sikeres pályázatom volt a rádió-műsorra. Többnyire határon túli szervezetekhez nyújtunk be pályázatot, régebben a magyarországi Illyés Alapítványhoz, majd később a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez.
2015 szeptemberében a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával megvásárolta a jelenlegi székház mellett található telket a rajta álló régi házzal együtt. Mi a projekt célja és melyek lesznek a következő lépések, amelyeket a cél megvalósításáért tesztek?
Elsőként kiemelném, hogy a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségébe az egyesületünk alapító tagként lépett be, és az óta is folyamatosan együttműködünk a tagszervezetekkel. Ennek köszönhetően kiterjedt kapcsolataink vannak Magyarországon, és sok olyan jó szándékú, tisztségben lévő személyt ismertünk meg, akik segítenek nekünk, hogy hová forduljunk támogatásért. Ily módon pályáztunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-heznél az egyesület székháza mellett található telek és régi ház megvételéhez szükséges anyagi fedezetre.
Pályázatunk célja egy tájház kialakítása. A sikeres elbírálás után, a tíz millió forint összegből megvásároltuk a régi házat, biztosítottuk a lebontásához valamint az építési engedélyek beszerzéséhez szükséges kiadásokat. Az utolsó lépés most van folyamatban, ez a városi önkormányzatnál a tulajdonjog megszerzése, és utána kezdődhet az épíkezés. Az iratok rendezésében késleltetett bennünket, hogy Szerbiának az európai felzárkózása előtt sok szabályt, törvényt kell módosítania.
A továbbiakban is biztatást kaptunk az anyaország részéről, hogy kérelmezzük a tájház építéséhez szükséges összeget. Reméljük, hogy a következő 2-3 év alatt a tájház felépül.
A telek megvásárlásával egy időben tervben volt egy székely-kapu felállítása is, mert Magyarországon, ahol bukovinai székelyek élnek, majdnem minden közösség állított székely-kaput vagy kopjafát, melyek a székelység jelképei. A hertelendyfalvi református imaház udvarán a hidasi testvérközösség 2010-ben felállított egy kopjafát, amely nem közterületen áll, így nem látja mindenki. Az egyesületünk telkén felállított székely-kaput a hidasi fafaragó mester Ömböli Zoltán készítette. A darabokban elkészített kapunak a szállítással kapcsolatos ügyintézése jó néhány napos, bonyodalmas munkát igényelt, de - hála Istennek és a mi székelyes kitartásunknak köszönhetően - sikerült véghezvinnünk. Április elején készült el a kapu alapja, és a faragó mester a helyszínen a helyiek segítségével összeállította a teljes kaput. A felállítás után egy hétre a helyiek támogatásával megszerveztük a kapuavató ünnepséget, amely egy szerény, de méltó ünnep volt. Az ünnepen a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának képviseletében dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is megjelent.
Milyen támogatásban részesültök, illetve milyen nehézségekkel kellett, kell szembesülnötök a bontási és építési tervdokumentáció elkészítésénél és a kivitelezési munkálatoknál?
Amikor elhangzott a támogatási lehetőség, nekünk egyszerűnek tűnt a folyamat. Azt hittük, hogy közjegyző közbenjárásával kifizetjük a házat, megtörténik az átírás, és önerőből, az egyesületi tagok segítségével lebontjuk a régi épületet. Mindez összetettebb volt, és sok akadállyal szembesültünk, egyrészt mert házat nem építünk minden nap, különösen közösségi házat nem. A szerbiai törvények teljesen más szabályokat írnak elő a közösségi házakra vonatkozóan. A hosszas ügyintézési folyamatban segítségünkre voltak az önkormányzatnál dolgozó barátaink, ismerőseink. Kitartóan végigvittük a munkát, mondhatom mindez 2-3 embert is igénybe vett, nap, mint nap volt tennivaló.
Elhangzott a helyi magyar közösség összefogása. A ház építésénél is lehet számítani a munkájukra?
A házépítés nem történik önerőből, elsősorban a számlázás és a pályázati elszámolás miatt. Másodsorban tapasztalt építészre, kivitelező cégre van szükség, aki a szabályoknak megfelelő minőséget biztosít. A kivitelezés nyilvános pályázati kiírás útján valósul meg, amelyre legalább három ajánlatot kérünk.
Ilona sokszor akadályok, nehézségek között is folyamatosan kapcsolatot tart a dél-bánáti magyar közösségekben működő szervezetekkel, valamint mindazokkal, akik érdeklődnek a közösségek iránt. Melyek azon rendezvények, programok, ahol a szervezetek képviselői találkoznak?
A Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjét évi rendszerességgel szervezzük meg változó helyszíneken. Évről-évre megbeszéljük, hogy ki lesz a házigazda. A szemle egy közösségépítő rendezvény, a szervezéstől a lebonyolításig egymást segítjük, és megtekintjük egymás kulturális műsorait. A tanácskozáson olyan fontos kérdésekről van szó, amelyek az egész dél-bánáti magyarságot érintik, és nagyon sokszor születnek közösségmegtartó erejű döntések.
A másik közös rendezvényünk a Dél-bánáti Karácsonyi Szokások és Betlehemes Játékok Találkozója, mely azzal a céllal indult, hogy a még meglévő élő szokásokat több korosztály megtanulja és bemutassa. Az évek múltával kissé veszített a jellegéből, de így is foglalkozni kell vele, meg kell szervezni. Amióta a találkozó létezik, a gyerekek nagyon sok karácsonyi verset, éneket megtanultak, másképp készülnek az ünnepre, és részt vesznek a közösségi életben.
A Vajdaságban még két nagy fesztivált rendeznek, amelyen részt vesznek a dél-bánáti csoportok. Az egyik a népdal, népzenészek találkozója, a Durindó, a másik a tánccsoportok találkozója, a Gyöngyösbokréta.
Határon túli szervezetekkel, illetve településekkel is kapcsolatot tart az egyesület. Melyek ezek és milyen rendszerességgel találkoztok?
A Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége kétévenként megszervezi a Székely Találkozót, ahová minden olyan településről érkeznek csoportok, ahol a bukovinai székelyek leszármazottai élnek. Évről-évre a küldöttgyűlésen határozzák meg, hogy melyik település fogadja a csoportokat. Az Al-Dunára való telepítés 120-dik évfordulója alkalmából 2003-ban a három al-dunai székely település, Hertelendyfalva, Székelykeve és Sándoregyháza, szervezte meg a találkozót, és tizenegy határon túli csoportot fogadott.
Bonyhádon évente augusztusban tartják a Bukovinai Fesztivált, a Bukovinában együtt élő népcsoportok találkozóját. Az al-dunai csoportok nem rendszeresen, az anyagi támogatástól függően vesznek részt.
Az utóbbi 3-4 évben erdélyi származású személyek révén születtek az erdélyi kapcsolataink. Kapcsolatban vagyunk a csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület, a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesülettel, Madéfalva Önkormányzatával, és a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző csoporttal.
A Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének vezetőségi tagja, ő tart kapcsolatot az Al-dunai bukovinai székelyek és a szövetség között. Mióta végzed ezt a feladatot?
Idén januárban volt választói küldöttgyűlés, és másodszorra választottak meg, két éves a megbízatás. Előtte több éven át, 2003 óta Lőcsei Vilmos és Papp Mária látták el ezt a feladatot. Az al-dunai közösségek meghívásai hozzánk érkeznek, innen továbbítjuk azokat, és egymást kölcsönösen támogatva szervezzük meg kiutazásainkat a rendezvényekre, fesztiválokra és gyűlésekre.
Miként segíti a Bukovinai Székelyek Országos Szövetség az egyesület munkáját?
Ma már a szövetségben közel 40 tagegyesület van. A szövetség vezetősége pályázatok útján biztosítja az anyagi fedezetet a kiutazásokhoz, amely nagy segítséget jelent a határon túli egyesületeknek. Nekünk az úti költséget kell biztosítanunk, a többi kiadást a szövetség vállalja.
Az anyagiakon felül a szövetség rengeteg bukovinai témájú kiadványt eljutat hozzánk, melyek által teljes körű betekintést kapunk a népcsoportunk múltjába, jelenébe. Minden rendezvényre meghívást kapunk - mesemondóvagy néprajzi táborokba, továbbképzésekre - melyet a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége szervez.
A székely szövetség táncoktatói, Radák János, Fekete Etelka, Kosnás Árpád és még mások is vették a fáradságot, eljöttek a közösségünkbe, és anyagi jutatás nélkül visszatanították a feledésbe merült bukovinai táncokat.
Az Al-Duna Régióra jellemző a különböző etnikumú csoportok békés együttélése, a pancsovai TVés rádióműsorban helyet kapnak műsoraikkal az itt élő nemzetiségek. 1999 óta Ilona a Pancsovai TV Magyar Percek műsorának a szerkesztőségi tagja, 2014-től pedig a rádió magyar nyelvű műsorát készíti. A helyi hetilapban teret kapott a nemzetiségi melléklet, amelyet magyar nyelven ő szerkeszt. Milyen jellegű tudósítások, műsorok, cikkek jelennek meg? Milyen rendszerességgel vannak magyar nyelvű TV és rádió-műsorok?
1999-ben a Pancsovai TV vezetősége elindította a Magyar Percek című műsort, szerkesztői a hertelendyfalvi és a pancsovai művelődési egyesületek tagjai közül kerültek ki. Jelen voltam az alakuló szerkesztőségi gyűlésen, és a gépírói szakmámat hasznosítva vállaltam kezdetben munkát. Balassa Julianna volt akkor a szerkesztő, aki magyarországi pályázaton nyert pénzből beszerezte a vágáshoz szükséges felszerelést. A szlovák szerkesztőség pedig egy kamerát biztosított. A műsorszerkesztéshez szükséges két alapvető felszerelés adott volt. Volt időszak, amikor 10-12 két személy is dolgozott a magyar szerkesztőségben. Az adások időtartama változó volt, fél órás és egy órás műsorok is voltak. A TV vezetősége csekély tiszteletdíjat biztosított, amelyet pályázatok útján próbáltunk kiegészíteni. Az anyagi keret egyre szükösebb lett, ezáltal lassan elmaradtak a munkatársak is. A két oszlopos tag, Balassa Julianna és Erdei Ernő 2010-ben kilépett a szerkesztőségből, Halász Zsuzsannával ketten maradtunk. Későbbiekben hozzánk társult Patek Kerekes Emília, aki többnyire a bemondói szerepet vállalja.
Műsorainkban, amelyek valójában magazin jellegűek, a dél-bánáti eseményeket dolgozzuk fel. Igyekszünk minden eseményt megörökíteni, ha nem kamerával, akkor fényképes összeállítást készítünk. Az emberek szeretik visszanézni a közösségükben történt eseményeket, ez is az előnye a helyi tv adásoknak. 2012-től műsorainkat az interneten is lehet követni. A településeinkről kitelepültek ezt nagy szeretettel fogadják a világ minden részén.
A rádióban 2014-től készítek műsort, a visszajelzések itt is azt igazolják, hogy hasznosak a magyar nyelvű adások és szükség van rájuk.
A Pancevac hetilap pályázattal megnyert összegből a nemzeti kisebbségek nyelvén kéthetente egy négy oldalas mellékletet jelentetett meg, amelynek szerb nyelvű fordítása is volt. Valójában nyolc oldalnak voltam a szerkesztője. A Hét Nap című hetilap dél-bánáti tudósítója, Martinek Imre sok anyagot juttatott el az újság számára. A tevékenységbe próbáltam fiatalokat is bekapcsolni, így Biszak Karolina cikkei meg is jelentek a lapban. A mellékletek folytatása a későbbiekben pályázatfüggő.
Ilona személyiségének, tenni akarásának köszönhetően évről-évre bővül azon szervezetek, civil személyek névsora, akikkel szoros munka és baráti kapcsolatba kerül a bukovinai székely közösség. Mindezek által a közösség kultúrája közelebb kerül, és ismerté válik a Kárpát-medence magyar közösségei számára. Van olyan szervezet, illetve személy, akit szeretnél kiemelni, mert köszönettel tartoztok neki akár az erkölcsi vagy akár az anyagi támogatásért, melyet a közösség javára tett?
A munkámban a kapcsolattartásnak, a baráti viszonyok ápolásának különösen fontos jelentősége van. Többen vannak, akiknek nagyon sokat köszönhetünk, akik felfigyeltek a közösségünkre és sokoldalú támogatást nyújtottak.
A közösségünk iránti tiszteletből is kötelességemnek tartom, hogy minden megkeresésre válaszoljak. Sokszor ismeretlen emberek keresnek meg, de bárkinek készségesen adok választ.
Példaértékű közösségépítő és közösséget összefogó munkájához rendkívüli alázat, empátia és szeretet társul, a legifjabbtól a legidősebbikhez végtelen nagy türelemmel fordul. Rendkívül sokat tesz az al-dunai szórványban élő magyarság érdekében az itthon maradásért, fennmaradásért. A szórványért tett fáradságos, önzetlen munkájával hozzájárul ahhoz, hogy a bukovinai székely közösség megmaradjon a magyar nemzet számára. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség az idei évben Plakett díjban részesítette. Hogyan élted meg a kitűntetést és milyen érzést, értéket hordoz számodra?
Különösen megtisztelő volt, amikor tudomásomra jutott, hogy közösségünkből valaki felterjesztést kap a díjra. Balassa Julianna tette az ajánlást és írta meg a méltatást. Sok éven át együtt dolgoztam vele és sokat tanultam tőle. Külön megtiszteltetés számomra, mert ő pontosan érzi és tudja, hogy mekkora munka van mögöttem.
A közösségünkben, az egyesületünkben minden ember értékes, a legkisebb alig még tipegő gyerektől a legidősebb személyig számunkra mindenki fontos, különösen napjainkban, amikor a fiatalok tömegesen mennek külföldre és nem tudjuk, hogy hányan térnek vissza. Nekünk, akik itthon maradtunk, kötelességünk folytatni és tenni a dolgunkat, hogy a fiataljainknak legyen hová visszatérni.
Futó gondolatként elvetettem azt, hogy élhetnénk másként, és nem foglalkozom az egyesület mindennapos nehézségeivel, de amíg nincs, aki tovább folytassa, addig nem engedhetjük meg, hogy elődeink több mint öt évtizedes munkája elvesszen. Kezdetben csoport majd vezetőségi tagként, együtt a tagokkal a legjobb belátásunk szerint próbáljuk vezetni az egyesület munkáját, hogy mindenki megtalálja a helyét. Az utóbbi években fiatalokkal is bővült a tagságunk, akiket biztatunk és támogatunk, hogy folytassák a munkát. Amíg egy gyerek is van, akiért dolgozni kell, addig nem adom fel, és addig kell tenni, amíg van kivel és van kiért.
A díj egyrészt nagy elismerés, de másrészt kötelez, hogy nem szabad feladnom. A tevékenységem egy bűvös kör, egyik feladat hozza a másikat, és tudatában vagyok annak, hogy nem utasíthatom el, a közösséget nem foszthatom meg a bemutatkozástól, a kapcsolatfelvétel lehetőségétől. Székely közösségünkben kevesen maradtunk, de a számoktól függetlenül, amíg van kiért tenni és támogatnak bennünket, kitartással végezzük a feladatot.
Gál Veronika, 2017. február 15.
