Fürdőélet a 19. századi Gömörben - kiállításmegnyitó

A mai Szlovákia területe a történelmi Magyarország egyik leggazdagabb régiójának számított fürdőtani szempontból. Az egykori Felső-Magyarország hévvizei és forrásai körül keletkezett fürdők a 19. század utolsó harmadára jellemző tömeges „fürdőjárás” idején érték el népszerűségük csúcspontját. Bártfa, Szliács, Pöstyén, Trencsénteplic, Stubnya, Korytnica, Szklenó, Vihnye, Ránk-Herlány, Rajecfürdő, Stósz, nem utolsó sorban pedig a Magas-Tátra üdülőtelepei fürdővendégek ezreit vonzották a Felvidékre. A 19. században a fürdőzés címszó alatt nem csupán tisztálkodást, felfrissülést, testedzést, gyógyulást, hanem a szabadidő kellemes eltöltését, pihenést, szórakozást és nyaralást értettek. A „fürdőbe menés” kultusza a vizsgált időszakunk alatt társadalmilag elvárt viselkedési formának számított. Gömörben számos nagyszámú savanyúvíz-forrás, hévforrás, hideg és meleg gyógyvíz tört fel, fürdői a 19. századi regionális művelődéstörténet kulcsfontosságú színterei voltak, ásványforrásaik vegyi elemzései kivételes adottságokról és gyógyhatásokról adtak tanúbizonyságot. A kiállítás a történelmi Gömör megye fürdőtörténetének bemutatására fókuszál. Elsősorban művelődéstörténeti szempontból közelíti meg a témát, bemutatja az egyes fürdőhelyek kialakulását, ismerteti a megye legjelentősebb fürdőorvosait és balneológusait, számba veszi a gömöri fürdők látogatottságát és azok országos viszonylatban elfoglalt népszerűségét. Azon fürdőknek és nyaralóhelyeknek állít emléket, melyek mára megszűntek létezni (Ajnácskő, Jolsva, Dobsina, Lévárt, Nagyrőce, Rozsnyó, Várgede), ugyanakkor kiemelt figyelmet szentel Gömör ma is működő egyetlen gyógyfürdőjének, Csíznek. A kiállított emléktárgyak fontos mozzanatai a régió kultúrtörténetére vonatkozóan, valamennyi műtárgy és irat egyértelmű dokumentálása az adott kornak, s nem utolsó sorban annak, mikor, hol s merre fordultak meg egykor „Gömörország” polgárai. A kiállítás számos hazai és magyarországi közintézmény, valamint magántulajdonos közreműködésével valósult meg. (Kerényi Éva, történész a téma kutatója)