Közösségépítők
Személyes tapasztalataim miatt elfogult vagyok a vendégházatokkal szemben, de ha az elfogultságomat félreteszem, mások véleménye is csak engem erősít. Már az itt töltött percek vagy órák is felérnek a regenerálódás és pihenés egy kis szeletével. Azt a közvetlenséget és szeretetet, ahogy a vendégekkel bántok, tanítani kellene. Kérlek, meséld el nekem röviden, hol kezdődött a történetetek a szüleid által indított borászatban!
Családi vállalkozás vagyunk, alaptevékenységünk a virágkötészet, illetve kertészet, amelyhez csatlakozik egy parasztgazdaság és itt, ahol jelenleg is ülünk, található a borház és a vendégszobák. Ez a rész konkrétan 2005-től működik a Lendva-hegy tetején. Korábban ettől a helytől két kilométerre volt az első borházunk, ahol kezdtünk valamikor. Abból indult ki az egész, hogy családon belül a szüleink úgy gondolták, valamilyen munkahelyet kell teremteni a fiataloknak. Ezt nagyon szépen intézték, úgy, hogy mi ne jöjjünk rá, ezt ők akarják. Ketten vagyunk testvérek, mindkettőnk párja csatlakozott a vállalkozáshoz. A pirani Közgazdasági Egyetemre jártunk, és már egyetemi éveink alatt is dolgoztunk itthon. Alapvetően már akkor is volt mindig bor a háznál, amit el lehett adni, jöttek mentek a vendégek, lent volt egy harang, azon jeleztek, ha jöttek. Ezt a helyet viszont kinőttük, a parkolás és sok más funkcionális dolog miatt nem volt alkalmas az igényeink szerinti vendégfogadásra. Emiatt jöttünk ide. Mindannyiunknak voltak saját elképzelései, amit aztán úgy integráltunk a vállalkozásunkba, hogy a régi kertészetet paraszgazdasággá alakítottuk. Itt megvannak a saját állataink (skót felföldi marhákat tartunk), megtörténik a húsfeldolgozás és az egyéb termékek (házi lekvárok, savanyúságok) előállítása. Ezt a bátyám és a felesége vezeti. Az ott előállított termékeket pedig itt, a borházban - ahol konkrétan a vendéglátás folyik - kínáljuk fel. A pezsgőtől a fehérboron, a rosén és vörösboron át, a száraztól a félédesig, a borpárlat is; a házi hidegtál, nagymama házi rétese és perece, minden saját készítésű. Emellett van még a működő kertészet, amely egyrészt az állandó dekorációnkat biztosítja, és nem utolsó sorban a virágüzeltünkben a boraink közül is válogtahatnak a vásárlóink, akiknek például nincs ideje fellátogatni a hegyre.
A szolgáltató típusú vállalkozások sikerének egyik kulcsa, a megfelelő vendégkör kialakítása. Nálatok hogyan zajlott ez?
Nálunk a vendégeink adták tovább a hírünket. Valaki volt nálunk, az ajánlotta egy harmadiknak stb.
Jó bornak nem kell cégér!
Remélem, valahogy így! Van egy fix, visszajáró vendégkörünk is, de mindig jönnek újak. Fontos számunkra , mondhatni a mottónk, hogy a minőséget, amelyet sikerült egyszer elérnünk, tartsuk meg. Nincs például ételekből nagy választék, nincs melegkonyhánk. Mindig a parasztgazdaság adta hidegtál kerül felszolgálásra, de természetesen ezt mindig változatosan próbáljuk kivitelezni. És itt vannak a borok, amelyek pedig mindig megújulnak. A minőség itt is az első számú szempontunk.
Ha a vendégkörötöket magyar-szlovén relációban vizsgáljuk, mit mondanál, kik vannak többen a látogatóitok között? A magyar vendégek elsősorban melyik területről érkeznek?
Éva: Amit biztosan állíthatok: 60-40% a magyarok javára. De lehet, van ez 70-30 % is. Teljesen vegyes a vendégkörünk, természetesen az elsők között voltak a Lentiből érkező vendégeink, de sokan jönnek a Dunántúl nagy településeiről, Zalaegerszegről, Szombathelyről, Győrből, Nagykanizsáról és természetesen Budapestről. De nyilván nem mindegyik vendégről tudjuk, honnan érkezik, szóval ez a fesorolás nem teljes. Nagyon jó érzés, hogy a magyar vendégeink szerencsére nagyon nagy százalékban elégedetten távoznak. Úgy látom az idelátogató magyar vendégeken, hogy örülnek a sikerünknek, és ez a pozitív hozzáállás bennünket is ösztönöz.
Anyuka vagy, van egy kisfiad. A magyar nyelv megőrzése és annak továbbadása nálad hogyan zajlott?
A szülői házban és most már a saját családomban is az első a magyar nyelv. Ez soha nem volt kérdés. Ez a normális. Soha nem kérdeztem meg magamtól, hogy a fiamhoz magyarul vagy szlovénul beszéljek. Egyértelmű, hogy az anyanyelve a magyar. De fontosnak tartom a szlovén ismeretét is, hisz’ ebben az államban élek és teremtek.
Említetted, hogy benneteket nagyon kifinomult érzékkel vezettek a szüleitek arrafelé, hogy vigyétek tovább a családi vállakozást, olyan mód, hogy ezt nem éreztétek kötelezőnek, de azért tudjuk, hogy lehetnek akár milyen furfangosak a szülők, ha valamit az ember nem szeret, azt azért nehéz hosszútávon imitálni, hogy mégis. Te nem szerettél volna soha valami egész mással foglalkozni, vagy éppen valahová máshová költözni? Mennyire köt téged Lendva és a Muravidék?
Nagyon kötődöm hozzá,szeretek itt élni, szerintem csodálatos vidék! Szemet gyönyörködtető. Lendva nagyon szép kis város. Ha kulturális élvezetekre vágyunk, van egy színházunk, ha szórakozni akartunk fiatalként, akkor nekünk, amikor még ismertük a szórakozás fogalmát (nevet), volt hová elmenni, nem kellett a hamadik faluba utazni ezért. Szóval jó itt. Bár valóban ügyesek voltak a szüleink, de egyébként is szeretem azt csinálni, amit csinálok. Azt hiszem, addig jó, amíg vannak új ötleteink, amíg van valami újabb és újabb elképzelés a tarsolyunkban, ami megvalósításra vár, mert ha egyszer ez megszűnik, akkor nem lesz mit továbbadni a vendégeknek. Csak azt a lelkesedést tudom hitelesen közvetíteni a vendégek felé, ami valódi. Szerencsére, a vállalkozáson belül sokrétű munkát végezhetek. Már az elején mindenbe bele kellett kóstolni. És amint említettem, hamar körvonalazódott, hogy ki mit csinál legjobban, mivel foglakozik legszívesebben és afelé mehettünk tovább. Nincs két egyforma hétköznapunk. Egyébként kisgyerekkoromban boltos szerettem volna lenni, de a virágboltban ezt a vágyamat is kiélhettem.
Tudom, hogy szinte mindig mozgásban vagytok; péntek, szombat, vasárnap van a bolt nyitva a nagyközönség számára, de a vendégház a hét többi napján is működik. Mikor pihentek, mi jelenti a feltöltődést? Magyarországon van kedvenc kirándulóhelyetek?
Néha úgy érzem, hogy a nap 24 órájából 25-öt dolgozom. Tudom, túlzásnak hangzik, de tényleg sokszor így érzem. A borház januárban és februárban zárva van. Ez az időszak a renoválások, a javítások, a szükséges papírmunkák elvégzésének az időszaka. Pihenésre csak ezek után jut idő. Valahol január végén van az a durván két hét, amikor eltűnünk a térképről. Mivel a nyár főszezon, a tengert ilyenkor pótoljuk be. A templomi esküvőnk Villányban volt, Magyarországon ide járunk nagyon szívesen. Nagyon szép vidék! Édesapám a Magyar Bor Akadémia tagja, ezért Villányban sok az ismerős borász, barát, ezért is vesszük gyakran arra az utunkat. De amit látod, ebben már megint picit ott a munka. Remélem, lesz lehetőségem más magyar tájakat is bebarangolni egyszer.
Azoknak a lendvai fiataloknak, akiknek lenne lehetőségük vállalkozni, milyen tanácsot, útravalót adnál, ha téged kérdeznének erről?
Lendva kicsi, Muraszombat közelsége miatt sok szolgáltatást onnan szerzünk be. Szóval nem mondom, hogy egyszerű helyzetben vannak a mai fiatalok. Szerintem az első és legfontosabb, hogy csakis olyanba vágjon bele, amit szeret csinálni. Ha rajzolni szeret, de csak kocsmában tud pénzt keresni, akkor menjen el dolgozni kocsmába, viszont a lehető legrövidebb időre! Aztán hagyja ott, és közben nagyon intenzíven keresse azokat a lehetőségeket, ahol ő az eredeti érdeklődési körének megfelelő munkát tud végezni. Fontos, mert a későbbiekben még az is rengeteg energiáját emészti fel az embernek, amit szeret. Ha ehhez még az is társul, hogy igazából nem is szereti csinálni, akkor előbb-utóbb ez ki fog bukni. Másrészt, ha van egy jó ötlete, ami működőképes, akkor az előítéletek és a negatív megjegyzések ne tántorítsák el a megvalósítástól. Persze tudom, ezt főleg egy fiatalnak elsőre nehéz megítélnie. De ez is nagyon fontos - a kitartás.
További sok sikert kívánok nektek itt Lendván, és azt, hogy továbbra is minél több és több vendég érkezzen hozzátok továbbadva nagyszerű vendéglátásotok hírét! Köszönöm a beszélgetést!
Köszönöm!
Az interjút készítettee: Újvárosi Zita
