Közösségépítők
Honnan származtok és mivel foglalkoztok?
Zoltán: Erdélyben születtem, és ötéves koromtól kezdve Stuttgartban nevelkedtem. Később Skóciában és Angliában tanultam. Genetikai és mikrobiológia szakot végeztem, később Berlinben telepedtem le.
Krisztina: Budapesten születtem, 1974-től nevelkedtem Heidelbergben. Tanulmányaimat a Budapesti Operettszínháznál végeztem mint maszkmester. Később különböző német városokban dolgoztam, majd Zolival együtt költözünk Berlinbe.
Hogyan kezdtétek a cserkészkedést?
Zoltán: 1971 óta létezik Stuttgartban a 81. sz. Dobó István Cserkészcsapat. 1977-ben hatévesen kezdtem cserkészkedni. Annak idején kevés lehetőség volt hazautazni Magyarországra, így nekünk, a magyar fiataloknak a cserkészet volt a szellemi hazánk. Nagyon sokat jártunk táborozni, én évente négyszer is, gyakorlatilag a cserkészetben nevelkedtem.
Krisztina: A heidelbergi testvércsapatba jártam, a két csapat gyakran szervezett közös táborozást. Így mi már gyerekkorunktól ismerjük egymást.
Hogyan jutottatok el arra a pontra, hogy létrehozzátok a saját cserkészcsapatotokat?
Krisztina: Amikor Berlinbe jöttünk, szerettünk volna bekapcsolódni az itteni magyar életbe, és észrevettük, hogy nem nagyon van program a fiataloknak. Zolival úgy gondoltuk, hogy szívesen továbbadnánk azokat a szép élményeket, amiket mi kaptunk a cserkészettől és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Előterjesztettük az ötletet az itteni magyar káplánnak, aki akkor azt mondta, hogy ez egy halva született gyermek. Később szerencsére megváltozott a véleménye, és éveken keresztül ő volt a legnagyobb támogatónk.
Zoltán: Annak idején ezt nagyon jól megszerveztük, nagyjából 4 hónapon keresztül toboroztunk, személyesen elmentünk az összes magyar egyesülethez. Mindenhol nagy szeretettel fogadtak, hiszen újdonságnak számított, hogy annyira fiatalon ifjúsági mozgalmat szervezünk Berlinben. Így jött létre az első cserkésztalálkozó Berlinben, amire sokat készültünk, jelen volt Klement Kornél is, aki a BUOD elnöke volt akkor. Erre az első alkalomra 1997-ben került sor és 20-25 gyerek jött el, amelyből az első négy évben 20-an rendszeresen jártak is foglalkozásra. Csapatunk hivatalosan 1998-ban alakult meg. Az első résztvevő gyerekek közül sokan évekig jártak, az utolsó tavaly kopott ki (azaz fejezte be a cserkészkedést).
Milyen értékeket közvetít a cserkészet? Miért fontos ez nektek?
Krisztina: A diaszpórában élő magyaroknak a cserkészet egy nagyon lényeges pont volt a magyarságuk megtartásában. Amellett, hogy mi itt szocializálódtunk és itt nőttünk föl, amellett magyarok is vagyunk, és a kettő nincs ellentmondásban. Az eszmei háttér mellett ott van az a rengeteg élmény, az óriási tábortüzek 300 gyerekkel, a közös éneklések, számháborúk, izgalmak, első szerelmek. Ez egy nagyon összetartó közösség volt az akkori cserkészvezetőknek köszönhetően és nagyon szép értékeket hordozott.
Zoltán: Azt szoktam mondani, hogy külföldön meg kell küzdeni azért, hogy magyarok lehessünk, nem olyan könnyű, mint otthon. A cserkészet olyan eszme, amely által a magyar kultúra is közvetíthető. Így a külföldi cserkészet mintegy eszközzé vált a magyar identitás megőrzésében. A magyarországi cserkészeknek természetes a magyarságuk, itt külhonban azonban nem csak természetjárással foglalkozunk, hanem nagy hangsúlyt fektetünk a magyar kultúra különböző aspektusainak megismertetésére is.
Miben teszi jobbá a cserkészkedés a ti saját életeteket?
Zoltán: Ez a legnagyobb közös hobbink, így a gyerekeinkkel együtt egy intenzív közös élményben részesülünk. Ez nem minden családnak adatik meg sajnos és minket nagyon erősít mint családot. Hozzá kell tenni, hogy nagyon sok áldozattal is jár, időben és anyagilag is.
Krisztina: A kétheti találkozók megszervezésén és megtartásán kívül részt veszünk konferenciákon, a kerületi vezetésben és a vezetők képzésében is vállaltunk feladatokat. Ahhoz, hogy működtessük az egész kerületet, minden feladat bele kell, hogy férjen. Arra törekszünk, hogy legyen utánpótlás.
Zoltán: Sokszor az ember ezt a társadalmi munkát a saját munkája elé helyezi. Részünkről ez egy aktív döntés volt, azonban a szakmai életünk másképp alakult volna, ha nem cserkészkedünk.
Krisztina: Ugyanakkor ez egy óriási, hullámzó közösség is, és nagyon nagy elégtétel, ha egy nagyobb rendezvényre sokan eljönnek, és a volt cserkészek már hozzák a saját gyerekeiket is. Az is nagyon jó érzés, ha látjuk, hogy valaki a cserkészeten keresztül érti meg, hogy mit jelent magyarnak lenni, vagy szerez tudomást arról, hogy magyar is lehet, magyarként is élhet. Ha egy a kétszáz közül, akkor az az egy is megérte. Sok szép visszajelzést is kapunk, és ez sok erőt ad.
Mit jelent Berlinben magyar családnak lenni?
Zoltán: Mi teljes mértékben integrálódtunk a német társadalomba, az iskoláinkat is itt jártuk. Azonban csak az értheti meg, hogy emellett milyen fontos ismerni a saját hazánkat, aki élt már külföldön. Ha a szülő nem oltja be a hazaszeretet a gyermekébe, akkor gyökértelenné válik a gyermek. Ez azért fontos, mert más nemzetiségűként soha nem fogja tudni teljes mértékben sajátjának érezni a másik kultúrát, ezért a gyerekeknek egy stabil hátteret kell nyújtani.
Krisztina: Ha ez nem lenne, akkor a saját mivoltunknak egy óriási része hiányozna. Számomra esszenciális, hogy a párommal és a gyerekeimmel magyarul beszéljek. Az én szívem magyarul dobog, de ettől még nem vetem el, hogy itt nőttem fel. A saját történetemből viszont egy igen nagy darab hiányozna a magyarság és a cserkészet nélkül.
Zoltán: Aki a cserkészetet megtalálja magának, az egy teljesebb magyar életet élhet, attól függetlenül, hogy merre vetődött a világban.
A cserkészcsapat és a programjaink megtalálhatóak a facebokon is:
Készítette: Dúcz Erzsébet
2018.április
