Oltszakadát mintegy 30-35 km-re fekszik Nagyszebentől, a faluból impozáns látványt nyújt a Fogarasi Havasok hegyvonulata. A kevésszámú magyar lakosok körében még mindig élnek az évszázadok óta fennmaradt hagyományok. Ilyen például a húsvéti kakasütés népszokás. Amikor a szilveszter éjjelén megválasztott öreglegény megüti a hetekkel azelőtt kiválasztott kakast.
*Húsvét első napján templomba mennek. Másodnapján van a szokásos öntözés. A legények reggel hegedűvel mennek a leányos házakhoz s egy-egy csupor vízzel megöntözik a leányokat. A leányok pálinkával és lepénnyel kínálják a legényeket, majd távozáskor 10—15 főtt és többféle szinűre festett, de nem hímes tojást adnak nekik. A sok tojást a tánchelyiségbe szállítják, ahol a zsákmányt felosztják. Érdekes, hogy a fiatal házasok is megöntözik a menyecskéket. Délben az ifjúság kivonul a falu közepén lévő szép, gyepes rétre, ahol „kakas-ütés”-t tartanak. Nagy népi látványosság ez, ünnepélyesen zajlik le. A kakas-ütés tánccal van egybekötve. A tánckörtől száz lépésre oszlophoz kötik a kakast s a legények sorra vesszővel ütögetik, miközben folyik a tánc. Az öreglegénynek táncát megszakítva, háromszor is rá kell ütnie a kakasra. Harmadszorra már nagyobbakat sújt rá s utána futásnak ered egy körülbelül négyszáz méterre fekvő, kijelölt célhoz. Amikor az öreglegény harmadszor üti a kakast, a többi legény is otthagyja a táncot s amint az öreglegény eliramodik, utána ered minden legény, versenyezve, hogy ki lesz első a célnál. Amelyik legény elsőnek ér a célhoz, az a győztes. A többiek vállukra veszik s úgy viszik a faluba, nagy kísérettel. Ha nem az öreglegény ér be elsőnek, akkor ő fizet a többieknek „egy vider bort” (10 liter). Közben „a legények apja” (a presbiter) elvágja bicskával a kakas nyakát s a kakast beviszik a faluba, ahol a legénytisztek anyái közösen megfőzik a kakast levesnek. Este a táncnál az ifjúság közös vacsorán fogyasztja el a kakaslevest. (*forrás: Vámszer Géza: Szakadát)
